Pótkocsi

Idén a pótkocsigyártók továbbra is szenvednek, óriási visszaesésekről és átszervezésekről lehetett eleddig hallani. A Schmitz-Cargobull, mint ahogy arról mi is beszámoltunk, kénytelen volt bezárni például angliai telephelyét is, de a cégnél még az idén Németországban is leépítéseket terveztek. A két német gyárból – Horstmar és Altenberge – közel 400 alkalmazottat szándékoztak elbocsátani szeptemberben, de ez úgy néz ki egyenlőre nem valósul meg.

Bezárja angliai gyárát a Scmitz-Cargobull. A Harelaw városában található üzem azért nem zárja be végleg kapuit, viszont azt még a vállalat sem tudja meddig maradnak a lakatok a bejáraton. A döntés következtében 130 alkalmazott marad munka nélkül, 40-en azonban még maradnak, ők a cég adminisztrációját, a termékekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, az értékesítést, az alkatrész-utánpótlást és a finanszírozást hivatottak elintézni.

Júliustól három hónap erejéig megszűnik a rövidített munkaidő a Schmitz Cargobull altenberge-i és horstmari gyárában. Az ok egyszerű, erre a három hónapra jelenleg sok megrendelése van a cégnek, így a kereslet kielégítése érdekében újra teljes munkaidőben zajlik majd a gyártás. Korábban már történt hasonló a cég más gyáraiban, ahol speciális pótkocsikat gyártanak, a vredeni, berlini, toddini és Gotha városában található egységekben már múlt hónap elejétől visszaállt a korábbi munkarend.

A dán nehézteher-specialista, a Torben Rafn & Co feladata volt, hogy több, 55 méter hosszú, szélerőművekhez használatos propellerdarabot szállítson a nyugat-dániai gyárból Århus kikötőjébe, ahonnan ezeket repülővel vitték tovább az USA-ba. A fuvarozáshoz egy újonnan fejlesztett pótkocsit használtak, mely a Goldhofer AG SPZ-P 3 AAA kódnevű terméke. A gyártó információi szerint ez az egyetlen olyan pótkocsi, amivel a már említett áru egyáltalán szállítható.

Alighogy a német állam döntött arról, hogy jövő év elejétől több száz 60 tonnás szerelvény róhassa az ország útjait próbajelleggel, megjelentek az első nagy ellenzők is. A múlt héten tartották Lipcsében a Nemzetközi Közlekedési Fórumot, ahol a világ minden tájáról érkeztek szakemberek és különböző közlekedési szervezetek képviselői, hogy a jövőről tárgyaljanak.

Nemrégiben írtunk róla, hogy a német állam több hónapos, hivatalosan is a kormány által támogatott Gigaliner-tesztre készül. Pályázni lehetett a tesztjárművekre és a vártnál jóval nagyobb az érdeklődés. Szállítmányozási cégek százai nyújtották be kérelmüket, hogy részt vehessenek a próbán, hogy a 25 méteres szerelvényekkel járják az országot. Ezt a szaktárca illetékese adta a sajtó tudtára, tehát az információ hivatalos.

Különleges pótkocsikra tehet szert az, akinek van elég pénze és lehetősége a hazaszállításra. A szóban forgó járművek a tavalyi világbajnok Forma–1-es csapat, a Brawn GP által használt trélerek, mégpedig mindjárt két példány. 2009 év végén, miután a csapat megnyert mindent lényegében megszűnt azzal, hogy megvásárolta őket a Mercedes-Benz. Az új tulajtól új munkaeszközöket is kaptak, így a két pótkocsi feleslegessé vált.

Az osztrák közlekedési miniszterasszony Doris Bures továbbra is az Eurocombik ellen van, véleményét pedig két, nemrégiben elkészült tanulmánnyal is alátámasztotta. A kutatásokat igyekeztek objektívan kezelni és részletezték az esetleges összsúly 50%-al való emelésének előnyeit is. Azzal, hogy az utakra kerülnének az extra hosszú és nehéz szerelvények körülbelül egyharmaddal kevesebb teherautóra lenne szükség ugyanannyi szállítmány mellett.

Egy ideje már tart a Kögel körüli csetepaté, miután kiderült, eredeti gyártóhelyének új tulajdonosa nem kíván enyhíteni a régebben kötött megállapodáson. A Humbaur, aki a csődbe ment Kögelt felvásárolta, azonban az eredeti feltételekkel nem értett egyet, ezért úgy döntött máshova telepíti a gyártást. Körülbelül egy hónappal ezelőtt ez volt a hivatalos álláspont, most azonban az ingatlan tulajdonosa, a Fortis Lease úgy tűnik mégis csak jobb belátásra tért.

A Humbaur már a Kögel novemberi átvételkor szembesült a ténnyel, hogy a gyárterülettel kapcsolatban problémák merültek fel. A Kögel ugyanis 2007-ben eladta egy banknak a szóban forgó telkeket, majd vissz-lízing formájában bérelte azt a banktól. Nyilván az új tulajdonos szeretett volna megszabadulni a kényszerű tehertől, de a bank még tavaly ősszel jelezte, hogy nem szándékozik változtatni a szerződés feltételein.